Történet

Az iskola múltja és jelene

Iskolánk, a Miskolci SZC Berzeviczy Gergely Technikum az ország egyik legrégebben működő középfokú kereskedelmi szakközépiskolája. Ünnepélyes megnyitójára 1886. szeptember 11-én került sor.

Az intézmény életét a folyamatos változás, az újabb és újabb képzési formák jellemezték. A kezdet kezdetén kamarai-városi finanszírozású fiúiskola 1894-től állami tulajdonba került. (A nők kereskedelmi képzése ekkor csak tanfolyam keretében zajlott.) Az első 20 évben iskolánknak az Erzsébet téri, majd a Kun József utcai épület adott otthont. Az első világháborút követően a miskolci Felső Kereskedelmi Fiúiskola Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi középiskolájává vált, ahová a város és a környék kereskedődinasztiái előszeretettel íratták be gyermekeiket. De ide jelentkeztek azok is, akik banki, vasúti, közgazdasági szakembernek készültek. Népszerű volt az iskola, mert legfőbb feladatának mindig azt tekintette, hogy a szakmai elméleti ismereteket és az általános műveltséget egyszerre biztosítsa növendékei számára. A cél megvalósítását akkor is, később is neves tanáregyéniségek segítették, akik tankönyvek írásával, a helyi szakmai szervezetek munkájában való részvétellel vívtak ki elismerést mind maguk, mind pedig iskolánk számára. 1925 és 1949 között az iskola Deák Ferenc nevét viselte, majd 1961-ben felvette a reformkori magyar közgazdász, Berzeviczy Gergely nevét. Az intézmény az 1940-es évektől sokat változott, a képzési rendszere folyamatos fejlődésen ment keresztül. Mivel a helyi vállalatokkal, kereskedőkkel fennálló kapcsolata mindig nagyon szoros volt, a tantestület jól láthatta, hogy milyen képesítésű szakemberekre van igény, és lehetőségeihez mérten próbált igazodni ezekhez az elvárásokhoz. Ezért került sor a felnőttoktatás, avagy a nyári szakmai gyakorlatok bevezetésére; újabb és újabb tantervek kidolgozására. 1948 után az akkori oktatáspolitika az ország kereskedelmi középiskoláit kereskedelmi gimnáziummá, két év múlva közgazdasági középiskolává, s újabb egy év múlva az immár koedukált iskolánkat közgazdasági technikummá nyilvánította. (1953-67 között Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozataként működött.)
Nagy fordulatot jelentett az iskola életében, amikor a hagyományos kereskedelmi képzés mellett előbb a levelező, majd a nappali tagozaton (1968-ban) bevezettük a vendéglátó szakképzést. A képzés komoly hiányt pótolt a régióban, mert nemcsak Borsod megyében, de egész Észak-Magyarországon sem volt ilyen jellegű oktatás, így beiskolázásunk több megyére is kiterjedővé vált. Az 1989-90-es politikai rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi változások, a piacgazdaságra való visszatérés új elvárás volt számunkra, hiszen az általunk oktatott szakmákban történt meg leghamarabb a privatizáció, a nagy kereskedelmi, vendéglátó vállalatok helyett hirtelen kisvállalkozások jelentek meg a piacon, akik másféle tudást vártak el a nálunk végzett tanulóktól, mint eddig. Az iskola az új kihívásra gyorsan reagált, már az 1991/92. tanévben megkezdtük a tantervi és szerkezeti reformokat. Bekapcsolódtunk annak a négy-öt iskolából álló teamnek a munkájába, amely a Nemzeti Szakképzési Intézet támogatásával a tantervek megújításán dolgozott, és elsőként be is vezettük ezeket. Tanáraink közül többen folyamatos tananyag-megújító munkába fogtak már akkor, és folytatják ezt azóta is, könyvtárunkban ma már szép számmal lelhetők fel olyan tankönyvek, feladatgyűjtemények, amelyeket valamelyik kollégánk írt, ezzel komoly szakmai elismerést szerezve iskolánknak az országban. Igen jelentős - az iskolaszerkezetre ható - döntést hozott a tantestület azzal, hogy beindítottuk a külkereskedelmi ügyintézőképzést. A megyében ilyen jellegű oktatás nem volt, a törvényalkotás viszont lehetővé tette minden vállalkozás számára a külkereskedelmi tevékenység folytatását, így környékünkön hiány mutatkozott jól képzett középfokú külkereskedelmi végzettségű szakemberekből.
A döntés helyességét igazolta, hogy az új szak iránt első pillanattól kezdve óriási volt az érdeklődés, és ez mind a mai napig nem csökkent. Az általános iskolából a felvehető létszám legalább háromszorosa jelentkezett minden évben.
A magas óraszámú nyelvoktatás, a számítástechnikai ismeretek oktatása, a jó továbbtanulási lehetőségek tették vonzóvá a szakot. A tantestület döntését követően három közgazdász kollégánk külkereskedelmi szakképesítést szerzett, majd nyelvszakos kollégáink is továbbképezték magukat a külkereskedelmi szaknyelv területén. Az 1995/96-os tanév újabb nagy változása a nappali tagozaton a két tanítási nyelvű idegenforgalmi szak létesítése volt. A megye gazdaságpolitikai elképzelései között egyre nagyobb teret nyert az idegenforgalom, a falusi turizmus fejlesztése, a régió közelítése az ország nyugati területeihez. Ebbe illeszkedett új szakunk is. Ezen a szakon a német nyelv tanításának van primátusa: az előkészítő év heti 20 órájával, s azzal, hogy a következő négy évben a szakmai elméleti tárgyakat célnyelven tanulják a diákok. A képzés sikerének érdekében német nyelvszakos kollégáink közül eddig hatan végezték el az iskola támogatásával az Idegenforgalmi Főiskolát, így a szakmai tárgyak német nyelven történő oktatására teljes mértékben alkalmasak. Két tanítási nyelvű szakunk is nagyon népszerű a szülők és a diákok körében, jelentkezési mutatói hasonlóak a külkereskedelmi szakéhoz. A hagyományos kereskedelmi és vendéglátóipari szakunkon az utóbbi évek nagy változásaként áttértünk a technikus képesítést nyújtó képzésre. Felmértük ugyanis, hogy a hagyományos szakközépiskolai képzés még a folyamatos megújítások mellett sem képes a mai kor igényeinek megfelelni. Így kereskedelmi tagozaton bevezettük az ötéves képzést, melynek során olyan, ma már nélkülözhetetlen tárgyakat oktatunk, mint a jog vagy a marketing és a számvitel. Vendéglátó tagozaton pedig az országos elképzelésekhez igazodva, áttértünk az érettségi utáni képzésre. Így a kétéves képzés során a tanulók csak szakmai ismereteket, idegen nyelvet és számítástechnikát tanulnak. A szakmai elvárások itt magasabbak, mint a szakközépiskolai képzés esetében, a feltételek azonban adottak, mivel az iskola új épületrészt kapott, ahol a tanüzemet a korábbinál sokkal jobb felszereltséggel helyezhettük el, szakoktató kollégáink pedig időközben valamennyien főiskolai végzettséget szereztek. A szakmai oktatásunk sikerét mutatja, hogy tanulóink rendre bejutnak az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyek döntőjébe, ahol igen sikeresen szerepelnek, és nem telik el olyan év, hogy ne szereznének dobogós helyezést.
A továbbtanulási mutatók is kiemelkedően jók, a továbbtanulni szándékozók vagy a végzés évében, vagy a következő évben eddig mindig bejutottak felsőfokú intézménybe.
Oktatási struktúránk tehát folyamatosan átalakul. Mindeközben komoly pedagógiai problémákkal is meg kell birkóznunk. Iskolánk tanulói sem vonhatják ki magukat a társadalmi hatások alól. Tanulóink szülei között sok a munkanélküli, sőt többen vannak, akik már a munkanélküli segélyt sem kapják. Diákjaink sem mentesek a káros szenvedélyektől, igen nagy százalékban élnek csonka családban, anyagilag, lelkileg szegényes körülmények között. Az iskola a Berzeviczyért alapítványon keresztül igyekszik segíteni a rászorulóknak. Segítünk abban, hogy ösztöndíjra, ingyenes felvételi előkészítőre pályázhassanak. Munkánkat minden nap iskolaorvos, védőnő, képzett ifjúságvédelmi felelős és szabad-időfelelős segíti. Igyekszünk szakkörökkel, felzárkóztatással segíteni diákjainkat. Könyvtárunk mintegy 20 000 dokumentummal áll a diákok rendelkezésére.